A mesterséges intelligencia (MI) máris többen beszélnek, mint ahányan használják. Pedig ez a jövő, mondhatni egy új ipari forradalom kezdete. Féljünk-e tőle?
A közelmúltban megnyílt az üstökösszerű pályát futó ChatGPT előfizetési lehetősége a magyarországi felhasználók számára is. Néhány hét alatt kávéházi témává lett a mesterséges intelligenciának az életünkre gyakorolható hatása.
Féljünk-e az MI-től?
Ez a leghálásabb kérdés. Sokan kezdenek el félni attól, hogy elveszíthetik az állásukat, mert az MI majd „mindent megold”. Az ember úgy érzi magát ezeket az aggodalmakat hallva, mintha kétszáz évet mentünk volna vissza az időben. A 19. század elején azért született a géprombolók mozgalma, mert szerényen iskolázott emberek azt hitték, életviszonyaikat a gépesítés nehezítette meg.
Az ipari forradalom elmúlt két évszázada már bőséges tanulságokkal szolgál arra nézvést, hogy minden technikai újítás számos új lehetőséget teremt. Nem lesz ez másképpen az MI-vel sem.
Minden új eszközt meg kell tanulni használni
Henry Ford, a „tragacskirály” mondta, hogy „Ha megkérdeztem volna a vásárlókat, mit akarnak, akkor azt mondták volna, hogy gyorsabb lovat.” A technikai fejlődést a néhány speciálisan kiváló elme hozza létre, így volt ez mindig is.
Azonban az újítások idővel mind átmennek a gyakorlatba. Annak idején egy kocsis sem tudott autót vezetni, de ma már százmillióknak napi rutin. Mi, mai sofőrök ugyanígy járnánk, ha például egy vadászbombázót kellene elvezetnünk. Vannak pilóták, és mindig lesznek, akik megtanulják a pilótaságot. Ha sok pilótára van szükség, akkor sokan fogják megtanulni.
Alkalmazók és felhasználók
A MI használata ma még gyerekcipőben jár. Azon rugóznak sokan, hogy kértek valamiről véleményt, és az MI milyen „árnyaltan fogalmazott”. Holott az MI nem tesz többet, mint hogy felgyűjti a problémáról korábban alkotott elemzéseket, véleményeket.
Ezen a szinten akár a sakkprogramokra is gondolhatunk. Az egyre nagyobb kapacitású programok egyike végül 1997-ben legyőzte az amúgy zseniális Garri Kaszparovot is – mégsem lett értelmetlen a sakkozás sem mint sport, sem mint szórakozás. És ma már tudjuk, nem a program a zseniális sakkozó, hanem Kaszparov.
Az MI igazi alkalmazása kétségkívül megkövetel olyan újabb készségeket, amelyekkel ma még nem mindenki rendelkezik – de a legfejlettebb társadalmak közoktatása rövid időn belül be fogja építeni a programjaiba az MI alkalmazását is. Jönni fog új nemzedék, amelyik már nemcsak angolul meg más nyelveken fog tudni beszélni, hanem készségszinten adaptálja az MI-t a problémák megoldására.
Rövidesen semmi értelme sem lesz magánhálózaton végezni számítógépes tevékenységeket, ahogyan a közlekedésre is a már kiépített úthálózatot használjuk.
Az MI legyőzi az embert?
Az MI abban messze maga mögött hagyja az emberi képességeket, hogy nagyságrendekkel több adatot képes tárolni és előhívni egy-egy adott probléma megoldásához. Így például kiválóan alkalmas orvosi diagnózisok felállítására. Igaz, hogy a diagnózisokból sokszor egyenesen következik a terápia – de közel sem mindig! Tehát orvosra mindig szükség lesz.
Például a Word program sem tud helyesen írni, csupán van benne egy (hatalmas) szótár, amelyhez hasonlítja a karaktersorokat, és ha ismeretlent talál, azt aláhúzza, ami egyáltalán nem feltétlenül jelez hibát, másfelől viszont simán elnézi, ha mondjuk a ’mellett’ helyén ’mellet’ áll.
Ugyanígy az MI is el tud tévedni a feladatok útvesztőjében. Akár csupán azért, mert a felhasználó pontatlanul adta meg, mit is akar az MI-tól.
Öntudat és önfejlesztés
Ha igaz választ akarunk kapni arra kérdésre, hogy veszélyes lehet-e az MI az emberre, akkor egyfelől könnyű felelni: igen. Pont annyira, amennyire a rosszul használt gyógyszer, a szabálytalanul száguldó autó meg számtalan más emberkéz alkotta eszköz, bezárólag a konyhakésig, amellyel ugyebár ölni is lehet.
Az egyes emberre lehet veszélyes az MI, de az emberi fajra biztosan nem lesz az soha. Az MI ugyanis nem a természetes evolúció eredménye, így az univerzumban mindig is zárvány fog maradni. Így lesz ez, akármennyire fogja továbbfejleszteni magát. Nem rendelkezik ugyanis az élő szervezetek legfontosabb tulajdonságaival, és főleg nem a legfontosabb emberi attribútummal, az én-tudattal, a nyitottsággal a transzcendenciára, és főleg a döntésképességgel.
Az MI minden egyes döntését megelőzte az alkalmazó ember a priori döntése. Valójában sosem az MI dönt, hanem az ember.
Tartunk otthon konyhakést, noha gyilkos szerszám. De a konyhakés magától sosem öl.
